Jogosak a kérdések: milyen érvek szólnak amellett, hogy egy újabb közéleti lapot indítsunk? Milyen témák szerepeljenek, azaz mik a legfontosabb aktuális közéleti kérdések? Ki fogja mindezt írni? És végül, ki fogja finanszírozni? A jó hír, hogy mindre tudunk válaszolni, így végülis belevágunk…

“Minden generáció okosabbnak tartja magát az előzőnél, és bölcsebbnek az őt követőnél.”

Eltelt a rendszerváltás óta 28 év, aki épp a kerítésbontás korában született, az is ma aktív felnőtt, adózó polgár, vállalkozásvezető, vagy ki tudja épp mi. Mi, akik gyermekként néztük végig szüleink vergődését a radikálisan megváltozó világban, különösen elszenvedői vagyunk annak, hogy a 28 év valójában mire is volt elég. Nem kell politikai térfelet választanunk ahhoz, hogy lássuk, hogy az egyetlen ellenségképre felépített gyűlöletkampány nem fedi el a kórházak valós állapotát, a gyermekeink napi kínlódását az iskolákban, a barátaink külföldre települését, a buta, lenéző magatartású politikusokat, és az alternatíváktól mentes jobb- és baloldalt. Látjuk, halljuk, értjük.

A görögből/latinból érkező “politika” avagy közélet mindannyiunk kötelessége.

Nem tudjuk még a szemetet sem levinni anélkül, hogy ne avatkoznánk egymás életébe, azaz közös életünk formálói vagyunk. Akár tetszik, akár nem, senki sem húzatja ki magát a “politikából” azáltal, hogy azt állítja, ő nem politizál. Csak a halott ember nem politizál, az élő azonban minden tettével megteszi.

Aki fizeti a rezsit, aki bejár a munkahelyére dolgozni, aki befizeti az adóját, aki feketén matektanárhoz viszi a gyerekét, aki borítékot csúsztat a főorvos zsebébe a vizsgálat után, … mind hozzájárul az aktuális állapotokhoz.

Mi rendelkezünk az értő olvasás, és az értelmesen összeszerkesztett mondatok leírásának képességével. Így a mi felelősségünk – talán – nagyobb, hiszen képesek vagyunk összefoglalni a mindennapok eseményeit úgy, hogy minden polgártársunk megértse és befogadja. Úgy, ahogy a híroldalak nem teszik, mert majd’ mindet vagy a központi hatalom tartja befolyása alatt, vagy valamely politikai képződmény aktuális elvárásának teljesítéséből él. Mi elolvassuk, szintetizáljuk és kiegyensúlyozottságra törekedve közzétesszük a mindennapok híreit. A dolgohoz pedig nem szükségeltetik több, mint egy óra az életünkből naponta, amit könnyedén “szervezünk ki” pl. a felesleges TV nézésből. A költsége pedig gyakorlatilag nulla. Egy weboldal üzemeltetése nem számottevő, még ha a közbeszerzéseken milliós számok is röpködnek.

Mint amikor még sikk volt reggelente a “Nemzet” és “Népszabi” lapozgatása közben tájékozódni az ország aktuális helyzetéről. Mára több a csatorna (facebook, twitter, portálok, híroldalak), de kevesebb a nézőpont.

Miért kellene gyűlölnöm azt, aki másképp látja ugyanazokat az eseményeket, tényeket, folyamatokat, embereket? Hála az Istennek, hogy sokfélének teremtette az embert, és engedte, hogy a tudás fájáról szakítva magunk fedezhessük fel a világot!

A NEOPOL ebben lesz a tettestársad. Kinyitjuk, elolvassuk, értelmezzük, vitázunk – és mindenki véleménye egyaránt fontos lesz. Tarts velünk ebben a kivételes kalandban, és szerkesszük együtt az új generáció közéletének hangját.

Tóth Mihály – neopol alapító